Kutyanevelési

tanácsok

 

A Tibeti Terrierek többsége nem 'lekenyerezhető', szép szóval az eszére hatni sokkal eredményesebb. Azonban jutalomfalattal nagyszerűen lehet motiválni a kutyák többségét, ezzel könnyedén magunkhoz hívhatjuk és így a kutya hamar megtanulja, hogy a gazdihoz menni jó.

A behívás, ha idejében kezdik tanítani, egyszerű dolog. Persze mindez az ingerkörnyezettől függ. A lényeg, hogy kellőképpen tudjuk motiválni a kutyát.A tanítást nyugodt helyen, lehetőleg otthon kell elkezdeni. A legfontosabb, hogy amikor a kiskutya odajön hozzánk, jutalmazzuk meg és kössük hívószóhoz. Jutalomfalattal nagyszerűen lehet motiválni a kutyák többségét, ezzel könnyedén magunkhoz hívhatjuk és így a kutya hamar megtanulja, hogy a gazdihoz menni jó. Ha már otthon megbízhatóan odajön hozzánk, ha hívjuk, akkor nehezíthetünk a feladaton. Tudnunk kell, hogy a kutyák nehezen általánosítanak. Ezért más környezetben lehet, hogy újra kell tanítani a feladatot, de ez már gyorsabban fog menni. Próbáljunk minél több helyen gyakorolni, hogy a kutya hamar megértse, a behívás mindenhol behívás marad.

Hogyan tanítsuk?

Az első sétáknál a kiskutyák igen meglepődnek a rengeteg inger hatására, ezért rendszerint póráz nélkül is a gazdi közvetlen közelében maradnak, bármerre is menjen. Idővel felbátorodnak és elmennek messzebbre, de általában szemmel tartják a gazdit, nehogy elveszítsék. Azonban a legtöbb gazdi elkövet két óriási hibát. Egyik az, hogy ha a kutya nem jön vissza, akkor utána megy, így a kutya megszokja, hogy biztonságban van, a gazdi úgyis követi. A másik általános hiba, hogy ha vége a sétának, behívja, pórázra veszi és hazamennek. Így természetes, hogy a kutya megtanulja, hogy ha hívják, az a séta végét jelenti. Na de hogy is kerülhetjük ezt el?

A válasz egyszerű: miközben a kutyák játszanak, gyakran hívjuk be, jutalmazzuk meg és engedjük vissza játszani.

Ugrál a kutyád? 

A kiskutya mindenkinél próbálkozik a felugrálással, és aki nem tudja kellőképpen kifejezni nemtetszését, azzal egész életében ezt fogja játszani. Mindenkinek saját magának kell elérnie, hogy kutyusa ne ugráljon rá. Meg kell tanítanunk kutyusunknak, hogy mit szabad és mit nem. A nevelésben legyünk MINDIG következetesek, tehát amikor koszos ruhában vagyunk, vagy éppen játszunk vele, akkor sem szabad engedn, mivel ebünk nem tud majd különbséget tenni az alkalmak között. Így, ha azt szeretnénk, hogy ne ugráljon, akkor azt soha nem szabad engednünk.

Hogyan szoktassuk le?

Ha már felugrál a kutyus, akkor erről a következőképp tudjuk leszoktatni. Amikor a kutya éppen készül felugrani, akkor meg kell állni biztosan fél lábon, a másikat pedig térdben behajlítva magunk elé kell tartani. Elég csak addig a pillanatig, amíg a kutyát megakadályozzuk, hogy hozzánk közelebb érjen. Így a mellkasával fog ütközni a térden, ami elég kellemetlen számára (de vigyázzunk arra, hogy ne üssük meg nagyon, csak éppen annyira, hogy ne érjen el minket). Érdemes mindig egy tiltó parancsot is alkalmazni ilyenkor (pl. rossz, nem szabad, fúj stb.). Ha továbbra is próbálkozik, a lábemelés legyen kicsit határozottabb, így a kutyát, már nem csak távol tartjuk, hanem kicsit meg is lökjük a térdünkkel, így a kellemetlen hatás miatt hamarosan abbahagyja az ugrálást. Ha olyasvalaki érkezik a családhoz, aki nem tud elég határozott lenni a kutyához (pl. idős, beteg vagy kisgyerek), akkor ne hagyjuk felügyelet nélkül, illetve fogjuk meg vagy zárjuk el a kutyakölyköt. Idővel úgyis mindent megtanul, hiszen okos állat.

 

 

Oldal: Kutya nevelés
Tibeti Terrier kennel "of Kari Tibetian Shine" - Srbija - © 2008 - 2024 - tibetanterrier.hupont.hu

A weblap a HuPont.hu weblapszerkesztő használatával született. Tessék, itt egy weblapszerkesztő.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat